Gondold Újra

avagy gondolj bele!

Én és a sellak

2017. február 13. 13:23 - manapi

Bútorfestéshez elengedhetetlen a rengeteg különféle eszköz és kellékanyag. Nameg a bútor...

shellac_varities.png

A sellakkra (bővebben wikipedia)  azért volt szükségem, mert az egyik felújítandó bútor alapozás után elkezdett sárgulni. Korábban pedig azt olvastam, hogy a foltok megjelenését festéskor, vagy a sárgulást a tanninok (fa csersav tartalma) okozhatják, amik kifejezetten az öreg 80-100 éves bútoroknál jellemzőek. És én most két darab igazán békebeli art deco éjjeliszekrényen dolgozok (fotót is hozok majd).

Erre a problémára a legbiztosabb megoldásként a sellakkot ajánlgatják. Bár olvastam egyéb megoldásként oldószeres lakkról, vagy alapozóról is, de nekem nincs pénzem kísérletezgetni, és elindulni az olcsóbb, de nem biztos hogy hatékonytól a drágáig, így belevágtam a drágábba. Mert a sellak drága mulatság, viszont ha alapozáshoz használjuk, akkor elég kiadós.

Én 20 dkg vettem 2880 Ft-ért. Ezt denaturált szeszbe kell elkeverni alapozáshoz 1-2:6 arányban. Kiadós, mert ezt elég egyszer használni, de nem olcsó. Én úgy döntöttem ha öreg a bútor, amit megújítok, a szokásos alapozás előtt elve ezzel fogom kezdeni, nem akarok meglepiket. Rendkívül gyorsan szárad, általában egy-két óra múlva már alapozható is.

Viszont! Rájöttem, valószínű nekem nem is a tanninok okoztak gondot, hanem a mesteri fatapasz (amit kiegyenlítésre használtam) kezdhetett besárgulni. Igazából csak alapozáskor jött elő, de akkor elég látványosan és lényegében csak egy helyen a bútor tetején ahol az egész felületet telibe tapaszoltam, mert sok volt a sérülése. Sose derül már ki kellett-e valójában a sellak, de idővel úgyis beszereztem volna. Még hátravan pár újragondolni való bútor!

 

Szólj hozzá!

Gondold újra...

2017. február 11. 17:51 - manapi

the-thinker-489753_960_720.jpg

Mit is lehetne újra gondolni? 

Nálunk állandóan megy az agyalás mindenen. Nincs ebben semmi különös, sok ember sokfélét gondol. Én megpróbálom kihozni ebből az újat a jót a hasznosat. Nem minden valósul meg, de nem is mindent akarunk úgy igazán, inkább csak gondoljuk. Szerintem manapság rengeteg a kreatív ember, és ezt ki kell használni. Rengeteg hasznos ötlet, tipp, lehetőség majdnem minden problémára, látni ezt mindenféle fórumon, rengeteg workshop, blog, facebook csoport... 

Én arra gondolok nagyon sok pénzt lehet megspórolni ezekkel.

Nálam most a bútorok újragondolása pörög, férjemnél a tőzsdei robotok újragondolása, és még számos jött-ment gondolat, de ezek most úgy állandóan. Mindeközben én a gyerekeket terelgetem, Ő dolgozik, de a gondolataink megállíthatatlanok. Újra és újra át-, agyon- és túlgondoljuk a dolgainkat, hogyan, miképp lehet jobbá, szebbé, kényelmesebbé, többé, kevesebbé stb az életünket. 

Gondolom mindenki ezt tolja, de én le is írom. Kezdjük az én hobbimmal a bútorretussal:

Négy éve kezdődött. Vettünk egy nagyon felújítandó házat, amit fel is újítottunk amennyire engedte az időnk és a pénzünk, viszont nagyon szerettem volna szép új színes gyerekbútorokat is a lányaimnak. Gyakorlatilag a belső tér formálására, új, vagy használt de szép bútorokra már egyáltalán nem fért bele.

Van viszont egy szobafestő-mázoló édesapám, és volt pár csúnya mdf bútor, amik ráadásul kicsik, össze vissza rakosgathatóak, azaz teljesen ideálisak gyerekszobába bútornak, de ronda megsárgult színük műanyag fogantyúi nagyon kiábrándítóak voltak. Fóliázást kizártam, mert úgy gondoltam nagyon nehezen raknám fel hogy szép is legyen, maradt tehát a festés. Akkor apukámat csörgettem, aki először nagyon kétkedő volt, de azért adott pár tippet, próba szerencse alapon. Vegyek 100-as és 120-as csiszolópapírt, alapozzam univerzális trináttal, és mehet rá a színes zománc. Na ez se volt se egyszerű, se olcsó, mivel a színes bútorokhoz színes festékek kellenek, arról nem is beszélve hogy milyen rohadt sokáig tartott, és persze mivel senki nem hitte el sikerülhet, nem is nagyon segített senki. De én kitartottam...

Hogy egy kicsit belemenjek a részletekbe: szétkaptam a bútort, ajtók le, fiókok ki. Elkezdtem csiszolni a durvább 100-as papírral, amitől szép csíkos lett a bútor. Letöröltem, rámentem egy rakás alapozóval ecsettel, örültem hogy megtapadt, amit abból láttam, hogy a következő 120-as finomabb csiszolás nem hozta le egyből az egészet. Nagy örömömben ment is rá a színes zománcfesték (oldószeres persze, mindegy, nyár volt, kint voltam a kertben, kit érdekelt hogy büdös), ecsettel vittem fel, és szivacshengerrel egyenesítettem. Megszáradt jött rá a köv réteg (belül nem festettem), szépen takarta is már, így elmondhattam, hogy kész, jött a többi, örültem.

img_20140616_115707.jpg

És akkor hogy mit is kellett volna: Sokkal finomabb csiszolással, mert a mélyebb karcok az istennek nem akartak eltűnni később, elég lett volna 280-assal megkapirgálni a felszínét, szerintem az univerzális vagy esetleg hídképző alapozó tuti tapadt volna így is. Belül is meg kellett volna csinálnom, hogy amikor kinyitom is szép legyen. Az alapozót is hengerezni kellett volna, mert utána hiába csiszoltam a 120-assal nem tűnt el az ecsetnyom, és volt ahol lefolyt a festék, azt se tudtam nyomtalanul eltüntetni. Kétszer kellett volna alapozni, hogy egy rétegben fedjen a zománc, elég nehezen száradt. Ráadásul soha többet oldószeres festék. Semmiből ha lehet, bár van amikor nem lehet elkerülni. Színre már vizes bázisúból is bármit kikevernek RAL kód alapján, így felesleges ezért ilyet venni, és az egy dolog, hogy akkor rohadt büdös volt amikor csináltam, de még heteken át ontotta magából. Szegény gyereket nem is altattam abban a szobában inkább.. Az utolsó szekrényre egyébként egész belejöttem, és azért a végeredmény nem lett csúnya! Sőt, azóta is tartós, szép, pedig már pakolgattuk őket. Mechanikai behatásnak is rendesen ki vannak téve a gyerekek által, szóval nagyon megérte!

img_20140708_155213.jpg

 

Aztán bármennyire is tetszett mindenkinek (még apukám is elismerte), nem jött újabb kifesthető bútor, vagy ami kívánta is volna a festést nem lett kedvem hozzá. Tavaly viszont bekattant valami, és újra nekikezdtem. Most is dolgozok, itthon többnyire mivel még hideg van. Kint csiszolás van csak, azt is a lehető leggyorsabban. Rengeteget informálódtam, olvastam, kérdeztem, tanultam egyelőre csak online, de már sokkal többet tudok mint négy éve. Most már tudom, egy bútort sem lehetetlen lefesteni, és hogy jól döntöttem, hogy nem vettem új bútort a gyerekeknek. 

Szeretnék most ebbe bele feledkezni, nagyon jól kikapcsol, és nem fogy el mint a kaja amit főzök. Mivel új technikákat próbálgatok, új problémák merülnek fel, ezeket nyilván le fogom írni :). Mint ahogy azt is a férjem épp megint mit vesz a fejébe. Mérnök...

Így gondoljuk mi újra!

Szólj hozzá!